... és ma már nem volt nyüzsgés, csak a szívünkben. Reggel még az idő is borongósra fordult, és a kis tér a két ház között a játszótér mellett újra üres lett. Nem csak az álmosság miatt tűnt úgy, hogy még a fák is szomorkodnak amiatt, hogy elcsendesült a tér.
A reggel a sátorban ért minket (így terveztük), miután kb. éjfélkor megvacsoráztunk, (nem így terveztük). Az éjszaka misztikus volt és furcsán zajos (mentők, repülők, éjszakai sétálók a sátor előtt), a matracunk leeresztett (Henriké meg kemény volt és maradt), és hideg is volt.
Délelőtt pedig összeszedtük az aluminium sátorfákat, és eébúcsuztunk a sátor mestereitől, akik Szerbia felé vették az irányt. (A sátor még egy hétig itt parkol Pesten, ne állítsuk fel újra?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése