2009. május 23., szombat

Záróra



A végén örömzenébe torkollottunk, ami egészen 21 óráig tartott. Eközben még a felnőttek is kipróbálhatták a trambulint. A Pásztor és a Schauermann család kinn tervezi az alvást (a sátorbontás holnap reggel indul, aki tud segítsen!). A nap nyugodni tért, s ezzel véget ért a játszótéri szülinapi programsorozatunk. 10 évesek vagyunk - s ezt most már nagyon sokan tudják körülöttünk. Rengeteg találkozásunk volt ebben a néhány napban. Rengeteg kellemes élményben, kedves fogadtatásban, meleg beszélgetésekben volt részünk. Négynapos jó idő, sok nevető gyerekarc, és még több ugri-bugri (baleset nélkül!). Nehéz lenne hirtelen sorba szedni a számtalan benyomást. Zsófi azt mondta ma este, hogy hatalmas tapasztalatokra tettünk szert. Teljesen igaza van. A kapcsolatépítésről, a környéken lakókról, a misszióról, a szolgálatról, a gyermekmunkáról, az imádságról alkotott felfogásunk ebben a négy nagyon sűrű napban akkorát mélyülhetett, annyit gazdagodhatott, mint talán az elmúlt négy évben együttvéve.

Nekem az jutott eszembe, hogy ezt a négy hihetetlenül pörgős, gazdag napot több mint egy éves rákészülés és sok-sok óra imádság előzte meg. Ezek nélkül nem ment volna. Úgy érkeztünk meg, mint akik Isten jelenlétében érkeznek. Nyugodtak voltunk, szinte rutinosnak is tűntünk, pedig ez volt az első alkalom. Isten volt jelen. Ő cselekedhetett általunk.

Pódiumvendég: Bolyki György



Az utolsó estén a kávéházi fórumbeszélgetésen Henrik Bolyki Gyurival beszélgetett az "élet-örömről". Ez volt az Élet-Jel sátor negyedik témája. A riport közben döbbentem rá arra - ahogy a sátor előtt elsétáló-megálló-betérő vendégeket elnéztem -, hogy ez talán az egyik legjobb módszer arra, hogy emberekkel elkezdjünk megismerkedni, Istenről beszélni. Ezek az élő riportok, a maguk könnyedségében élő és érthető bizonyságtételek, amit nagyon szívesen hallgatott meg az, aki betért a "befogadó" sátrunkba (sokkal könnyebben, mint egy prédikációt!). Köszönjük ezt az alkalmat, azt a megtalált formát! Gyurit még el tudtuk volna hallgatni egy darabig! :)

Sztárvendégek: Tarsoly Aletta és Gál Tamás




Egy különleges házaspár, gyönyörű dalokkal, dallamokkal. Ezen az estén a Pesti Metodista Gyülekezetből Aletta és Tamás saját szerzésű dalait élvezhettük. Az előadásban segédkeztek: Bózsó Andi és Gábor Ildi.

Metodista majális




Ez a nap egyik mókás megjegyzése volt, már nem is tudom kitől hallottam. Igen, volt egy gyereknap hangulata ezeknek a napoknak. Ahol nem kell fizetni az ugrálóvárért, a trambulinért, és van ingyen süti, tea, kávé. De ez nem gyereknap volt. Születésnap, ahol most meglepő módon az ünnepelt ajándékozott! Ez egy jézusi fordulat: attól kapni, akinek adnunk kellene. Csodálatos érzés volt ezt most átélni, csodálatos érzés volt adni! Mi számított ebben "metodistának"? Leginkább az a felekezeti nyitottság, ahogy a legkülönbözőbb keresztyéneket meghívtuk a közös szolgálatba!

Pantomim!









Egészen elképesztő volt azt hiszem az a program gazdagság, amellyel meg tudtuk ajándékozni a játszótér használóit, a környéken lakó kicsiket és nagyokat. Egyik programból ki, s a másikba be. A Napraforgókat a Biblia Szól Pantomim csoportja követte, akik a fűre kiköltözve mutatták be elgondolkodtató, több jelenetből álló előadásukat. Az egyes jelenetek között elhangzó gondolatok végül egy átadó imára vezettek. Miközben néztem a tehetséges fiatal színészeket az jutott eszembe mennyire meggazdagít az bennünket, közösségünket, hogy ezekben a napokban a legkülönbözőbb keresztyén felekezetek missziós gondolataival, módszereivel találkozhatunk! (Pantomim hívogató: "Kezdődik a pantomim! Gyertek ide barátaim!"

Napraforgás





Az első ebéd utáni gyerekprogram a Napraforgó csapat koncertje volt. A csapatnak hál' Istennek megfelelt a sátor helyszín, ahol Zotyóval együttműködve gyorsan be is állították a hangtechnikát. Minden klappolt, és 15.30-kor pontosan kezdődött! A kis Napraforgó gyerekcsapat ügyesen megénekeltetett és megmozgatott bennünket!

Időjárásjelentés


Kegyelemből éltünk, ma is. Eső egy csepp sem zavart meg minket, a széllel volt csak kisebb küzdelmünk. Henrik viszont mindenre gondolt: néhány óránként körbe locsolta a sátor körüli poros felületeket, hogy ne szálljon úgy a por. A szeles, de napsütéses idő viszont a barnulni vágyóknak nagyon kedvezett. Estére egészen kipirulhattak azok, akik sokat voltak a napon. Locsolni egyébként még lehet, hogy majd vissza fogunk járni, hiszen a füves teret helyre fogjuk állítani!